Volt egyszer egy könyvbemutató

A történet réges-régen ‒ hetekkel, vagy inkább hónapokkal korábban ‒ kezdődött, és nem egy távoli galaxisban, hanem a Nem Adom Fel Cafe & Barban.

Egy könyvbemutatón voltam ott Bíró Szabolcs programján, és eszembe jutott, hogy miért is ne próbálnám meg azt: nem lehetne-e az én két új kötetem megjelenését is eme helyen promózni?

Nem késlekedtem soká, felvettem a kapcsolatot a hely programszervezőjével, Köleséri Sándorral, és belecsaptam a dolgokba.

Abban maradtunk, hogy mivel akkor még nem volt kész mindkét új könyvem (Az éjtükrös szelence és A Triannita-sorozat A skorpiók útja című kötete), várjuk meg a megjelenést, és utána beszéljük meg az időpontot.

A dolog végül egészen május elejére csúszott, de amikor már megvolt a dátum, gondolkozhattam a műsoron, az egyes elemeken…

Szerettem volna mediátornak meghívni Kőszegi Ákos színművészt, mivel ő adta a hangját a szelencés könyvem promós filmjéhez, de ő sajnos elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni. Mentőötletként egy másik színészt is megkerestem, de ő családi okok miatt nem tudott volna felkészülni…

Így esett, hogy végül maga Köleséri Sándor lett a beszélgetőtársam.

A meghirdetés után lassan nőttek csak a számok, pedig még egy élő, telefonos interjú is készült velem a Civil rádióban a programot megelőző héten…

Aznap a meteorológiai előrejelzésnek megfelelően (hozzáteszem, persze máskor ők is tévednek, most meg nem) zivataros, esős idő volt. Ez jócskán meghatározta, meghatározhatta a megjelenők számát; volt, aki lemondta, volt, aki nem ért oda… (Igen jólesett, hogy még szülőfalumból, Csajágról is jelezték, hogy akartak jönni, de persze ilyenkor jön közbe mindig valami elkerülhetetlen… de jelezték, és ez melengette szívem.)

A hely végül körülbelül tizenöt vendéggel lett több a bent kávézó, illetve más italt, ételt fogyasztó ember mellett. A sorban érkezőkkel néhány szót váltottam, majd kis csúszás után ‒ meg is jegyeztem, hogy a profiknak ez kötelező ‒ megindultak a kérdések.

A néhol az életrajzomból kiragadott témák után rátértünk a sorban megjelent köteteimre, majd a végén a két újra is.

Az Az éjtükrös szelence című könyvről kiderült a megjelenteknek, hogy mi adta az ihletet, miként és miből építettem fel a történetet, mi a helyszín, ami eredeti a könyvben. Emellett levetítésre került a könyv trailere is, ami mind a látók, mind a bemutatón megjelent látássérült ismerősöknek ‒ akiknek társaink audionarrálták a képeket ‒ is tetszett.

(Még az is felmerült, hogy milyen jó filmet lehetne készíteni a témából, amire nevetve mondtam: állok elébe a megkereséseknek.)

A másik kötetemről részleteket nem meséltem, de a felvezetésben magáról a sorozatról annyi információ került elő a kérdéseknek köszönhetően, ami talán kedvet adhatott a könyv elolvasására.

A Triannita kiadója, az Underground egyik képviselője el tudott jönni, s amellett, hogy így lehetőség nyílt a könyv megvásárlására, bátran és teljes körűen tájékoztatta a vendégeket az esetleges kérdésekre adott válaszaival.

A műsor végén pedig tőlem is kérdezhettek a vendégek, és itt a „mi ad ihletet”-től a „Hogyan gyűjtök anyagot?”-ig sok minden előjöhetett.

A vásárlóknak természetesen dedikáltam is a köteteket, majd ezek után még beszélgetés és nevetések között vártuk meg, amíg kint a villámokkal, dörgéssel és esővel tarkított idő lehetővé tette, hogy egy jó és hangulatos, kissé családias este után mindenki hazatérjen.

Köszönöm a helynek és az ott dolgozóknak ‒ köztük Sándornak ‒ a lehetőséget és természetesen a vendégeknek is, akik el tudtak jönni az estére!

Volt egyszer egy könyvbemutató